Ozora történelmi és irodalomtörténelmi személyiségekben gazdag község, azon kevés falvak egyike, amely nevét évszázadokon keresztül megőrizte. “Meleg tenyérként” vonzotta Zsigmond király hűséges emberét, törökverő lovagját, a Firenzéből származó Filippo Scolari-t, a ferencesrendi kolostor kiváló humanistáit, amelyben 120 éves fennállása alatt élénk szellemi és irodalmi élet folyt, amelyet kiváló rendfőnökök, mint például Temesvári Pelbárt biztosítottak. De vonzotta Ozora az 1848-as időkben Perczelt és Csapó Vilmost, az Ozorai Diadal nagyszerű alakjait, Petőfit és később Illyés Gyulát. Ozora Tolna megyében a Sió mellett található. Északi és keleti irányból a Dél-Mezőföld, nyugatról a Kapos-Koppánymenti- dombvidék, délről a Kapos völgyből meredeken kiemelkedő Hegyhát határolja. Ozorán az őskor emberének élelmét az erdők vadjai és vízi világ állatai, védelmét pedig a magas dombok biztosították. De emelte a község jelentőségét, hogy a Sió-völgy jó átkelési lehetőséget biztosított délről észak felé. Legrégebbi leletek a kőkorból származnak (csiszolt kőbalták és töredékek, pattintott pengék, marokkő, bütykös fülű agyagedény stb.) A község közepén emelkedő Kálvária-dombon bronzkori földvár ma is jól kivehető vonalai látszanak. Ismert lakói a községnek az illírek, majd az őket leigázó kelták voltak. A keltákat követő rómaiak idejében sem csökkent a helység szerepe. Átkelőhely lévén, valószínű megszálló és lóváltó helyet is létesítettek itt. A Sió első szabályozása is a rómaiak nevéhez fűződik. A római birodalom bukása után e tájat is elérték a népvándorlás hullámai. Vándorlók, hunok, keleti gótok és longobárdok után két évszázadra az avarok vették birtokba. Az avarok után a szlávoké lesz a terület. Ozora is ekkor kapja nevének első formáját. “Uzra” szláv eredetű szó, jelentése “nagy”, “óriási”.

Ebből arra lehet következtetni, hogy abban az időben Ozora a környék legnagyobb települése volt. A község első írásos emléke 1009-ből származik, a pécsi püspökség alapítólevélében fordul elő. A XI-XIII. században az Árpádkori Ozora életéből kevés írott emlék maradt. Ozora első földesura Sólyági Sándor ispán volt. 1325-ben már Ozora néven szerepel, s ezt az előnevet a család mindvégig meg is tartja. Virágkorát az 1400-as évektől éli, 1399-ben veszi feleségül az Ozorai főnemesi család utolsó leánytagját Borbálát Zsigmond király Firenzéből származó fiatal és tehetséges hadvezérre Filippo Scolari, akit attól kezdve Ozorai Pipo néven ismer a magyar történelem. Személye meghatározó volt a középkori Ozora életében. 1416-ban kap engedélyt a várkastély építésére, s ehhez Itáliából hozat építészeket, kőfaragó mestereket, akik egy cseppnyi Itáliát varázsoltak a tolnai dombok közé. Bővebben >>>
Pipo halála után Ozora a Héderváriaké, majd enyingi Török Bálinté lesz, tőle a törökök kezére kerül, majd a török hódoltság után az Eszterházyak birtoka lesz.

A község az 1848-as Ozorai Diadallal írta be magát az egyetemes magyar történelembe. A fiatal honvédsereg Pákozd-Sukorónál megveri Jellasich csapatait, a segítségére érkező Róth és Phillipovich elkésik, visszafordulnak Ozora felé, mert más irányba minden út le van zárva. Tolna megye közgyűlése a tolnai nemzetőrök és az Ozorai, valamint környékbeli népfelkelők parancsnokával az Őrnagyi ranggal “feldíszített” Csapó Vilmost nevezte ki. Csapó, hogy a túlerőben lévő ellenséget megtévessze, hadicselt eszelt ki. Heves puskatűzzel fogadja őket, a környező dombokon pedig tábortüzek sokaságát gyújtatja. A visszavonuló Róth és Phillipovich először szabad elvonulást kér, majd fenyegetőzik, de mindhiába. A gyűrű szorul, s a két generális 1848. október 7-én leteszi a fegyvert.

Erről Csapó jelentése így szól:
“Mi minden tétovázás és alku nélkül, egy pár szó parancsra megtörténvén, két generális, Róth és Phillipovich, 3 stabális, és mintegy 50 tiszt, továbbá 12 ágyú, a töltényszerekkel és öt zászló, végül 7500 közkatona, és altiszt a mai napon elfogatott és fogollyá tétetett.”
Kossuth október 13-án az Országos Honvédelmi Bizottság nevében Sztankovánszky Imréhez, Tolna Vármegye főispánjához, intézett levelében az Ozorai Diadalt a “Haditörténelemben csaknem páratlan győzelemnek minősíti”.

Ozora életében két híres és ismert költő is jelentős szerepet játszott, illetve a megállapítás fordítva is igaz, életük egy-egy jelentős állomása Ozora.
Időrendben először Petőfi Sándor nevét kell említeni, aki mint vándorszínész érkezet a faluba 1841. július 31-én. Sepsy Károly társulatához szerződve Ozorán lépett fel először, mint vándorszínész, Gvadányi: A peleskei nótárius című művében. Három szerepet is játszott, s egyéb feladatai közé tartozott, hogy az előadás után viharlámpával kísérte haza a ténsasszonyokat.

Innen a társulat Cecére ment, s itt írta meg a költő a Színésszé lettem című versét. Fellépésének színhelye a község központjában lévő Nagyvendéglő épülete volt, amelynek falán az eseményt emléktábla őrzi.

A másik személy Illyés Gyula – diákkorától kezdődően – boldog napokat, hónapokat töltött Ozorán. A falut “álmai városának” nevezi; itt áll Ozorai Pipo – Illyés versében Pipo di Ozora- itáliai mesteremberekkel emeltetett vára, a nagykocsma, fogadójában lépett fel először Petőfi. 1848-ban a “sármelléki törpe Thermopilé” a tanúja a Róth és Philipovich csapatait megfutamító huszárok cselének. (Illyés Gyula: Ozorai példa). A diák a hegyi temető néhány keresztjéről családja nevét olvashatja le. Vár alatt, az iskola előtt a Cinca patak hídját családja készítette. A Szentháromság tér látomása Párizsban, a Notre Dame előtti téren is emlékezetébe villan.
“A bolygón, mely lánggal égve
s szabott köréből ki-kitérve
rohant a hideg űrön át,
rajta van Ozora
várdombja, temploma.”

1935 júniusában naponta teszi meg a kántortanítói rokon Hadfy Béla lakása és présháza-pincéje közötti utat. Tükörcsősön a pince hűvösében születtek az ozorai versek, a Puszták népe egyes fejezetei is itt íródtak. Petőfi-je utószavának datálása is Gyánt-Ozora, 1936. 1944-ben amikor “rangrejtve” bujkálni kell, menedéket – ha rövid időre is – újra csak itt talál, itt várják hű arcok, “segítő magyarok”.
“Keres az ország, morcos mostohám,
De mi baj érhet engem Ozorán?
És Fürgeden és Gyánton, a pusztákon?
Mely óceánom volt, szigetvilágom…”

Jelentős esemény volt községünk életében 1985. október 31., ekkor vette fel iskolánk, az országban elsőként, Illyés Gyula nevét. Nem szorul bizonyításra, annak nevét őrizni, “aki verseiben átölelte az egész európai világot Párizstól Moszkváig, de sohasem felejtette el a Siót és Ozorát”, annak szellemét, gondolatiságát, tartalmi hagyatékát méltóképp ápolni- nem kis feladat. (Gulyás Gyula: Illyés szobor, Mártírok utca, Országos versmondó versenyek döntői, Illyés emlékkiállítás, Vármúzeum, tervben: Illyés Gyula emlékház.)